Soha nem gondoltam volna, hogy blogger leszek, de itt vagyok. Sokan mondtak, kertek, tanacsoltak... hat itt van.

Lassan ket honapja vagyok mar bulgariaban... Hogy miert? Mert vonzott a feladat, a lehetoseg, a mindig mosolygos emberek. Szep az orszag is, csak egy kicsit koszos, amit meg kell tanulni elviselni. A kollegakat mar nevelem es jo latni, hogy jelenletemben nincs tobb szemeteles a dohanyzo kornyeken vagy seta kozben egyik epuletbol a masikba. Gondolom nem szeretnek ezert, de hat ha en nem dobom el, akkor ok se tegyek. Asszem meg egyszer visszaterek erre a szemet ugyre.

Nade... Laktam hat hetet egy hotelban. Ez is azt hiszem, hogy meger egy kulon bejegyzest, szoval egy kovetkezo alkalommal folytatom gondolataimat, a zuhanyrol, a szalloda takaritasrol es a szomszedsagban parkolo Aston Martin-rol.

Mivel nem kezdtem idoben irni a blogomat, ezert visszaemlekezeseket fogok publikalni Bukarestrol, Mamaia-rol, Sozopolrol, Sopot-rol, az ebedeleskor megesett felreerteseimrol, a kollegakrol, a munkaltatomrol, a Belga utamrol, az otthoni bulikrol, Szilard bucsubulijarol. Aztan jonnek a tolem megszokott "leveles" gondolatok errol-arrol.

Most ennyi, mert megyek kuzdeni a biztositasomert es a fogaim egeszsegeert.