Amiota videki lettem es csak 4,5 kilometert kell autozzak a munkahelyemig. Megerolteto dugok es elozesek nelkul, sikerul az irodaba ernem 8:00-ra. Nagy elmeny elsokent felkapcsolni a villanyt, szippantani egyet a friss levegobe es leulni a helyemre senki altal nem zavartan... Imadom!
Kb. husz perc mulva jon a kovetkezo kollega, aki a kozepso soron ul es az en villanyomat loltva koszont „Dobra outro”-val... Gondolhatja, hogy amikor besotetiti eletterem, akkor nem prioritasom a valaszolas, hanem megkerdezem, hogy ugyan miert kell sotetben elnem. Erre felkapcsolja a villanyt, majd le es kozben morcosan motyog valamit... Aztan vegul minden marad eredetiben, sot meg egy sor vilagitast bekapcsol.
A kovetkezo kapcsolozsonglorre mar nem kell sokat varni... Ez is beviharzik, majd lekapcsolja az en soromon levo vilagitast, majd a masikat is, felkapcsolja a sajatjat, majd a masodikkent jott munkatars kezd el magarazni, mire visszakapcsolja az enyemet(itt jogosan erzem azt, hogy az utanam erkezo nem zart szivebe), majd lekapcsolja a kozepsot, de rajon, hogy ez neki sem jo, vegul a helyere tavozik. Az utanam 3.-kent erkezo eloszor a helyere farad, majd a reluxaval jatszik egy kicsit es kegyelemdofeskent a villanykapcsolohoz farad. Lekapcsol mindent, mire harman sikitunk fel.
Igy elunk mi... boldogan!
