Megérkezett A csapat Cozma ravatalához. Szemükben értetlenség és fájdalom. Ha a BL aranyat most adnák nekik, még őszintén mosolyogni sem tudnának. Az utcán több szár, ezer ember, Dinamo, Veszprem, Steaua szurkolók örülnek az MKB közelségének. Nincs most ott román, magyar vagy szerb. Mindenki egy, egy csapat, egy szomorú tömeg, aki egy ártatlan sportolót gyászol. Nincs jobb oldal, nincs bal oldal, emberek vannak és fájdalom. Tanulni kellene: Vannak közös ügyek, van amikor érdemes félre tenni az ellenszenvet. A románon elismerően beszélnek a magyarokról, akik azonnal reagáltak a tragédiára és gyászolták kedvencüket. Jó lenne, ha nem csak tragédiák hoznának össze minket és nem veszteségek árán látnák a kürölöttünk élők, hogy jó emberek vagyuk.
Tegnap román újságot olvastam és olyan dolgok derültek ki, amelyekről a magyar sajtó egy szót sem mer írni. Ideje lenne az ideje leállni a titkolozással és félretájékoztatással. Itt lenne az ideje magyarországon is az egységnek, az egységnek nem valakik ellen, hanem egymásért.
Van aki jobbra húz, van aki balra, a veszprémi csarnok már rég óta tudja:
Mindenki jobbra, olé!
Mindenki balra, olé!
Mindenki előre, olé!
Hajrá Veszprém, Lé-O-Lé!
Isten nyugtasson "Pasarila"!
