Na volt beloluk egy par. A legviccesebb az volt, mindegyikben nok voltak a kormanyosok es alig voltak 40 kg-osak. A turavezeto szerint foallasba foldmuvelok, de a nagy zarandoklat idejen igy keresnek egy kis plusszt. Nem is szegyenkeztek extra baksist kerni a tura vegen.
A fenti kep meg a buszban keszult, leszallasunk utan egy etterem bejaratanal talatuk magunkat. A kinalat egy kicsit eros volt:
Van ugy, hogy nincs huto egy haztartasban, de ez egy etterem. Na mindegy, az ember eloszor lat ilyent... (Na jo, Veronika mar korabban is)
Nem is estunk ketsegbe, mentunk a csonakokhoz ez vizre szalltunk. Mint megtuduk, egy oran at tarto evezesre valtottunk jegyet. Csodalatos taj tarult elen a kikoto utan:
Csonakunkat egy elso munkasember mozgatta es hatul foglalt helyet a kormanyosunk. Megfordult a fejembe, hogy atvegyem tole, de mondta a turavezeto, hogy nem vagyok olyan jo eroben, mint a holgy. Hat ez van... Ha mar az elso sorban ultunk, keszitettem kepet az elso evezosunkrol:
Kalapjat valoszinu a dzsungelben talta. Nagyon kedves ember volt, ha jol emlekszem, egyszer mosolygott is egyet, amikor a tura vegen behajtotta a kis extra penzt. Logisztikailag nem volt tulzottan atgondolt a rendszer, ugyanis tobb oran at vartak rank, hogy visszaerjuk es elinduljanak velunk a kiindulasi helyunkre.
Menet kozben mindenre volt ido, meg arra is, hogy rolunk is keszuljon kep:
A hajam nagyon hosszu volt es ismet elojott a szivecske frizura. Ja, es eloszor vagyok lathato civil ruhaban a felesegemmel.
Kikotes utan gyologlasba kezdtunk. Ekkor meg nem is sejtettuk, hogy masfel oranyi gyaloglas all elottunk. Nem is olyan veszes egy ekkora tura, ha menet kozben kedves eberek finom eteleket kinalnak nekunk. Egy apro problema volt az alapanyaggal. Az alapanyag elfaradt, ezert ulnie kellett:
Na itt ma elgondolkodtam a jotekony ANTSZ mukodeserol es hogy itt melyik konyhat zarnak be. Hamar rajottunk, hogy nem konyhatkat zarnanak be, hanem a teljes megyet.
Hamarosan elertuk a zarandokut kapujat. Na itt mar azert tomeget lattunk:
Ket ut allt elottunk. Egyik a felvonohoz vezetett, a masik a szentelyhez. Mi utobbit valsztottunk es masfel ora gyaloglas utan el is erkeztunk a barlang bejarataig:
Nagyon nepszeruek voltunk feher felesegemmel es tomeg segitett nekunk, amikor eltavalodtunk egymastol. Rajtam 3 helyi logott es tolt elore, hogy ok is minel hamarabb eljussanak celjukhoz a szelanyekomban.
Visszafele menet mar tudtuk holgy a piheno allat husa nagyon finom, mert az allat fele hianyzott:
Na ekkor eldolt, hogy csakis ismert helyen fogunk etkezni, ahol mar lattak feherembert es tudjak az igenyeit.
A hotelbe vezeto uton meg lattunk egy bacsit, aki szantotta a vizet:
A menet seta kozben elfogyasztott kokuszrol es a helyi edessegarustol vasarolt finomsagokrol nem tartok hosszas eszmefuttatast, mert teljesen atlagos tortenetrol van szo.
Remelem hamarosan folytathatom a taxival es elso Luang Prabang-i elmenyeinkkel.
