ivácson

helyett idomet munkaval toltom. Van egy kedves nemet autogyarto(akinek csapnivalo a Szofiai szervize es ezert nem is veszek iden tobb VW-t.), amelyik nem erdekelt abban, hogy mikor van unnep egy orszagban es auditra jon, ha akarjuk, ha nem. Kivetnivaloimat mar csak fokozza, hogy nem lehetek ott Zsolt temetesen, aki szinten auditra jart, mint ezek az emberek es megertette, hogy mi az unnep, mi az elfoglaltsag es mi a csalad.

Zsolt volt az a munkatarsam, akitol sok emberseget tanultam. Nem volt harsany, nem volt zajos, de mindig volt kesz valasza es tudta, hogy mirol beszel. Ha baj volt, nyugodt marad, csak kemeny kitarto munkaval lehetett felbosszantani. Jajj volt annak, aki kemenyen dolgozott ezert. Sok poen központjaban allt es szokszor nevetett velunk masokon, rajtunk. Ket es fel evig dolgoztunk egy irodaban es a tobbiekkel nagyon ketsegbe estunk, amikor megtudtuk, hogy beteg. Nem vetletlenul mozdult meg erte az egesz gyar. A kezdeti szomoru hirek utan jottek a biztato jelek es eletet a megfelelo orvosi kezelesek meghozzabitottak. Jo volt hallani, hogy miutan eljottem a cegtol, ujra visszament dolgozni. Jo volt talalkozni vele mult nyaron es tanulni batorsagabol. Az ujabb rosszullet es kimaradas a munkabol megint elszomoritott, de amikor 3 hete beszeltunk, meg bizakodott es azt mondta, hogy nemsokara ujra munkaba all. Sajnos nem igy lett, 4 fia es felesege, gyaszolja volt munkatarsaival, barataival, velem egyutt.