Egy honap alatt a masodik hetet toltom treninggel. Nem mondom, hogy rossz, de az agy elfarad. Na meg ha mindenki egy szinten lenne es nem az alapveto dolgokat kellene szegeny trenernek magyarazni, akkor talan meg elveznem is a dolgot. Na de sebaj, kikapartam a gesztenyet es minden ugy tortenik, ahogy szeretnem. Beindult a gepezet es felugyelhetem.
Kaptam meg egy adag feladatot a fonoktol es amit bejelentettek, hogy atkerul hozzam a harom ember, egy fel is mondott. Elmondasa szerint most mar dolgoznia is kellene es amugy harom ev eleg volt ebbol a cegbol. Azert azt nem vartam, hogy ilyen rossz hirem legyen a cegnel, hogy az embereimnek dolgozni kell. Azert remelem nem ciki mar a munka. Mondjuk van meg par emberem, akit barmikor lecserelnek egy frissen vegzett magyar mernokre, mert annak tobb a szakertelme, de ezt sajnos nem tehetem meg.
Tegnap este a hegyen levo megszokott etteremben fogyasztottuk vacsorankat a trenerekkel es meg kell allapitani, hogy meg mindig a legjobb konyhaval rendelkezik az 5 asztalos etterem. A fergeteges hangulatrol pedig egy agyon visszhang-effektezett mikrofonos neni gondoskodik. Az elmult egy ev folyaman rendesen felszedte a kilokat. Mar ismeri kedven szamomat is, mely a "dve, tri csetiri" refrennel fokozza az amugy sem lapos hangulatot. Miutan fizettem, egy kep kedveert azert csak megalltam a neni mellett:
Per bejegyzessel korabba irtam, hogy hangos zene es borzalmas hang miatt nem maradtunk egy ettrembe. Nos a neni keltette a borzalmas zajt. Most mar rafinalt volt es akkor kezdett enekelni, amikor mi mar a legfinomabb falatoknal jartunk, igy nem tudtunk lelepni.
